Elment Michael Jackson.
Szomorú, bár nem voltam nagy rajongója. Van pár száma ami még tetszik is (mértékkel), de azt el kell ismerni, hogy nagyot alkotott a fickó. Bár voltak zűrös ügyei (kisgyerekek, plasztikai műtétek), de hát kinek ne lennének aki ekkorát dobbant? Persze szerencsétlen hiába lakott oxigénsátor alatt, ha most meg 50 évesen meghalt. Erre mondják, hogy nem jött be, haver...
Azt azért személy szerint soknak tartom, hogy a rajongók ott tobzódnak az éjszakába, de hát legyen nekik. Közben viszont olvasom, hogy amikor meghalt, annyian kerestek rá a Google-n, hogy a cég azt gondolta (mármint a szoftvereik), hogy csak valami vírus támadás. Közben meg tömeghisztéria. Viszont jelzi, hogy manapság már milyen fontos az internet (ja, hiszen én is itt blogolok...). Akik TV-ben, rádióban hallották a hírt, azok is (nagyrészük) a neten nézett utána a történetnek. Szóval ma már ez az elsődleges hírforrás.
Na mindegy. A tények tények: elment a pop király. Egy legendával kevesebb. Biztos sokaknak fog hiányozni, ez természetes, nincs is vele semmi gond. Bár azt is mondják, hogy aki azt gondolja, hogy pótolhatatlan, az dugja bele a kezét egy pohár vízbe, húzza ki, és ha ott marad a helye, akkor tényleg pótolhatatlan.. (meg az a mondás is járja, hogy a temető tele van pótolhatatlan emberekkel)
Viszlát Jako, jó hogy voltál!
