A héten/hétvégén tartották a Borfesztivált a Várban.

Tervben volt, hogy kimegyünk egy jóbarátommal (az Asszony hegyet mászott. Mondtam neki, hogy vannak kiváló mérnökök tervezte megbízható gépek a hegyek leküzdésére, de nála ez ilyen dolog, hogy gyalog megy fel. Na mindegy, legyen az ő dolga.)

Amíg szombaton néztük a F1 edzést rálestem a neten, hogy mi a helyzet jegy ügyben. Hát a szomorú valóság, hogy 2.300,- HUF-ért adtak egy jegyet, amihez járt egy ÜRES pohár.

Mivel már amúgy is benne voltunk a helyzet/rendszer/ország/politikusok/stb. (nem kívánt törlendő) szidásában, ezért a hangulatnak megfelelően megszavaztuk, hogy "ne má'!!" "kéteze'-háromé' üres poharat!? Annyiér' van teli is!!"

Szót tett követett, ha már ott volt az internet, gyorsan rálestem a Bortársaság oldalára. kiszúrtunk pár üveg jó bort, és eldöntöttük, hogy mi privát (persze VIP) Borfesztivált tartunk magunknak!

Elmentünk a Lánchíd-i borboltba és vettünk két üveg bort a belépők árából.. Az egyik, amit kinéztünk, az nem volt, de ajánlottak helyette egy másikat, elfogadtuk.

Amúgy chilei borokat vettünk. Most lehet szidni, hogy miért nem magyart?! Elmondom. A chilei borok (száraz, vörös) nagyon jók! És nagyon jó áron vannak. Mint a fenti matek példából látható 3000 HUF alatt vettük a borokat (/palack). Ennyiért, ilyen jó, magyar bort nem kaptunk. Tudom, a Széchenyi azt mondta, vegyünk magyar árut. Majd ha nekem is annyi zsém lesz, mint neki volt, akkor majd jobban belehúzok.. De akkor se biztos. Merthogy rohadtul nem fér a fejembe, hogy lehet az, hogy ott Chile-ben meg tudják csinálni a faszányos borokat + elhozzák a Világ másik felére, + kifizetik a vámot is (mert nem EU), aztán mégis fele annyiba kerül, mint amit itt nálunk csinálnak?!?!? (és minimum van olyan jó...)

Most vagy nagyon kimaradt nálam valami, vagy rohadt pofátlanul lenyúlnak a magyar borral a nagy magyar virtus, meg hazafiság  nevében.

Oké, hogy magyar vagyok, de ez automatikusan azt is jelenti, hogy hülye?!

Szerintem nem! (aki szerint meg igen, az bekaphatja a magyaros lókolbászt!)

Ezen kis politikai-gazdasági kitérő után visszatérve a történethez.

Leültünk a borunkkal a Rosevelt téren a fűre (mit fű, gyep), elővettük a magunkkal hozott elemózsiát (szőlő, sajt-koktél) és a további politikai eszmecsere mellett benyomtuk a két üveg bort. Egész estig elvoltunk ott. Többet megbeszéltünk az élet dolgairól, mint az MSZMP KB XVI. Kongresszusa, vagy mi a franc.

Jól éreztük magunkat, nem fáradtunk el (legalábbis a járkálásban, mert amúgy egy kicsit igen), és low baget (ha jól írom, de magyarul: óccsóér') megúsztuk.

Összességében sikeresnek minősítettük az eseményt, és megállapíthattuk (mint öreg obsitos bakák), hogy "a foglalkozás elérte célját" ;)

Ez volt hát a mi kis Privat (VIP) Borfesztiválunk.