Negyven éves lettem én --
meglepetés e költemény

csecse

becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten

magam

magam.

Negyven évem elszelelt
s még havi két milla sose telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily billentyű koptató

szegény

legény.

De nem lettem, mert Valahol
eltanácsolt az Alkalom

fura

ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Tele a T*k*m" versemért,

a hont

kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem

hevét

s nevét:

"Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz senki e féltekén" --

gagyog

s ragyog.

Ha örül „Horger Antal” úr,
hogy emberünk nem mást tanul,

sekély

e kéj --

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon

taní-

tani!