Kint voltam a tüntetésen. Szánalmas. Azt hittem lesz valami értelme. Nem volt.

Szegény közmunkás, meg szociális munkás kiállt, és elmondta azt, amit az ott levők közül mindenki tud. Minek? Tenni kell, nem csak síni egyfolytában! Vagy ha nem teszünk, akkor mit várunk, mitől változna meg?

Ez így qrva kevés lesz.

Olyan, mint a kétujjas rejszolás, annyit is ér.

Gyújtottam egy gyertyát és ittam egy pohár pálinkát az '56-os hősök emlékére. Nekik még volt vér a pucájukba, nekünk ez maradt. Ha ennyire vagyunk képesek, akkor ezt érdemeljük. (Ja, én is. Vagy nem mondtam, hogy elmegyek?)

Volt egy ország, Magyarország....

Olyanok leszünk, mint a Palesztinok, egy nép, amelyiknek nincs országa. Az a szégyen, hogy így nem is érdemeljük meg :(

Az értelmesebbje elmegy, aki még marad, záros határidőn belül kihal. És akkor vége. "Az utolsó kapcsolja le a lámpát..."

Aztán a sok féreg majd megeszi egymást, meg a sz@rt ami maradt, és utána pusztaság, meg néma csend. Majd jöhetnek a turisták, mint Pompei romjaihoz. És nem fogják érteni mi történt itt.

Igaz, a világ normálisabb részén most se értik.

Nem ellenállás az ami most van, hanem csak imitáció. Kevés lesz ez így, qrva kevés...