Ha egyes szereplőkben ön valóságos személyekre ismer, az lehet a véletlen műve. Vagy nem.
Decemberben "kishazámban" jártam. Voltunk barátainkkal egy előadáson is, ahol felhangzott a Hazám-hazám, a Bánk bánból. Szép volt, bár nekem a Simándy-féle az etalon, utána már nehéz jót adni. De támogassuk a fiatal művészeket, meg a hazaszeretet.
Na, itt vagyunk.
Barátom mondta, hogy közben nézte az arcomat (mint migránsét, disszidensét, stb.). Nem tudom mit keresett rajta, ezt nem fejtette ki. (amúgy meg bármit is keresett volna, öreg sales-es róka vagyok, azt látnak az arcomon, amit akarok..)
Talán azt, hogy sírok-e? Vagy bánkódok? Meghatódok-e?
Azt hiszem most sem érti, miért mentem el. És van egy szomorú hírem, ha eddig nem, akkor ezután se nagyon fogja. Írhatnék persze ide mindenféle dolgokat a közéletről, az emberek butaságáról, tunyaságáról, de már annyiszor és annyi helyen megtettem, hogy még egyszer már nincs kedvem.
Másik barátom szintén maradt a "szent-földön". Beszélek vele nemrégiben, mondom, hogy elég ingoványos a terep mostanában, már a volt haverok (S. "G" Lajos) sincs biztonságban. Azt mondja, nem érdekli a nagyok belharca. Valahogy nem esett le neki, hogy ha fent nevezett egykori harcostárs is erre a sorsra juthat, mi vár vajon a kisemberekre, akik soha nem is számítottak? Igen, talán el lehet bújni valahol vidéken, de mi van, ha egy vidéki kis-kommiszárnak tetszik meg a tulajdonod (házad, nőd, lovad, stb.)?
Másik ismerősünk is bizonygatja, hogy "itt" (Magyarország) is pont olyan jó a helyzet, mint mondjuk UK-ben. Azt nem volt időm megkérdezni tőle, hogy akkor miért van több százezer magyar UK-ben, és nem fordítva?
Elküldtem már sokszor őt is:
| Német | Fordítás |
|---|---|
| Als die Nazis die Kommunisten holten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Kommunist. |
Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista. |
| Als sie die Gewerkschafter holten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Gewerkschafter. |
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag. |
| Als sie die Sozialisten einsperrten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Sozialist. |
Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista. |
| Als sie die Juden einsperrten, habe ich geschwiegen, ich war ja kein Jude. |
Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó. |
| Als sie mich holten, gab es keinen mehr, der protestieren konnte. |
Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna. |
De olyan ez, mint az ejtőernyős kétforintos: lassan esik le... :(
Ami pedig még kevésbé esik le, hogy a hazát nem úgy lehet szeretni, hogy egy kupac nemzeti színűre festett sz@rt ünneplünk fennkölt arccal. Hanem ha tényleg érzünk felelősséget a hazánk iránt, akkor próbálunk tenni a javára.
Mint a gyereknevelésnél. Kevés az, ha büszkén nézünk a "kisszarosra". Tanítani, nevelni is kell. Ja, és 4 éves kor felett mondhatsz bármit, ott már csak a példa nevel (pluszban is mínuszban is)
Röviden:
A legszomorúbb, hogy amiket mond az ember évek alatt, és beigazolódnak, megtörténnek, az se számít. Vannak, akik nem hagyják, hogy a tények megzavarják a tisztánlátásukat.
Ez a szomorú.
Bocsi, ha megbántottam valakit, de kikívánkozott belőlem.
