Na egybe', töményen pár gondolat.

Napi (esetleg heti) tapasztalatom, hogy milyen emberek, milyen munkakörökben bírnak dolgozni. Ez mondjuk túlzás, mert nem dolgoznak, csak "ott vannak". És most nem a sz@rabbik, hanem a felsőbb részét értem a témának. Konkrétan: Egyes munkakörökben olyan emberek vesznek fel komoly pénzeket, akik amúgy sík hülyék. Mások csak "simán" nem érik fel azt az asztalt, ami mögül osztják az észt. Olyan is van persze, hogy okosak, de nem hasznos amit csinálnak. E mellett még elmennék simán, de amikor ők szidják a rendszert, meg sírnak, az már azért elég sok.

De mondok egy másik variációt is. Ez most spec. a monoki polgármesterről jutott eszembe. Ő egy elég normális fickó. Vannak jó ötletei, és próbálja korrigálni az elb@szott rendszer marhaságait. A múltkor láttam vele egy beszélgetést, amikor beszólt neki az aktuális coc. és családügyi miniszter, hogy miért nem valami országos megoldásban nyomul (meg pár ilyen marhaságot). Az meg visszaszólt, hogy ő egy polgármester, és a T. Miniszter úr vajon mit tett ezügyben?!

Persze a t. miniszterúr (nem véletlen az írásmód) köpni-nyelni nem tudott. Merthogy lóf@szt nem csinálnak. A monoki polgármesternek egyedül több esze van (és igazándiból többet is csinál), mint egy egész minisztérium!

És itt kapcsolódunk az első témához.

Jól van az, hogy qrva sok pénzért fenntartunk minisztériumokat (meg az összes állami hivatalt), ahol annyit se tudnak érdemben csinálni, mint egy falusi polgármesteri hivatalban?!

Van egy további kérdésem is, bár ez inkább lelkiismereti. Ha én értek valamihez. Megvan a tudásom, a lehetőségem. Meg is fizetnek. Közpénzből. Nem kellene valami hasznosat is csinálnom?!

Ha pedig nem teszem, nem kellene marhára elgondolkodni?!

(segítek: kellene!)