"És ha elutazol, akkor el vagy utazva"

Érdekes a helyzet Magyarországon...

Egyre kevesebb a hívő, egyre több aki (be)látja, hogy szar van a levesben. Sok szar.

500.000 magyar lépett (elment az országból)

Aki maradt, jelentős mennyiségben nem csinál semmit. Kivár, meghúzza magát. Nagyon kevés van, aki tesz is valamit. Akár csak annyit, hogy azt mondja, ez így szar, és változtatni kellene. Ennél többet meg még kevesebben tesznek.

Szoktam (magamtól) kérdezni: Miért?

Ennyire el lehet üldögélni a langyos szarban?!

És el lehet. Legalábbis az alapján, amit hallottam a köreimből. "Majd elmennek ezek is". "Egyszer ezeknek is vége lesz". "Ki lehetne helyettük?" "A többi is szar.."

Eszembe jut a mondás: Mester sokat kell még várni, amíg a dolgok megváltoznak? Ha csak várunk, akkor sokat...

Mert mindig van megoldás.

Én már nem nagyon hiszek a békés váltásban, az szerintem már elszállt. (tévedhetek is, de ez a véleményem). Kérdés: mikor borul a bili, és mennyire?

FB-on is, hírekben is figyelem, követem az eseményeket. Persze nem kellene igazán, mert én már meguntam a langyos szart és eljöttem. De ott van anyám, bátyám, két gyerekem (a 3. Dániában), meg pár barátom.

És ők elvannak az ottani helyzettel. Nem látják olyan szarnak a helyzetet. Nem ragozgatom, hogy (szerintük) miért nem, szerintem meg miért igen.

Nekem kb. ez a véleményem:

De oké, akkor ha az otthoniaknak jó az úgy ahogy van, akkor megpróbálok kevésbé belefolyni az ottani dolgokba (attól tartok nem fog menni 100%-ban, de megpróbálom)

Tehát (kattintható, linkelt kép):