Egy kedves történet, amit már többször hallottam, de éppen a címben jelzett dupla tanulság okán is szeretnék így hétvégén megosztani.
Egyetemen az előadásra a professzor bevisz egy nagy (befőttes) üveget. Mutatja a hallgatóknak: Látják? Üres.
Ezután belerak nagy köveket. Mutatja ismét: Látják? Tele van.
A hallgatók még nem értik mi lesz a tanulság.
Ekkor a prof. kisebb köveket vesz elő. Betölti a nagyobb kövek mellé, közé.
Mutatja a hallgatóknak: Látják? Azt hittük tele van, de még fért hozzá.
Aztán homokot vesz elő, és beszórja a kisebb kövek közé. Megrázza az üveget, és még több homok fér bele. Egészen addig, amíg a homok ki nem tölti az összes üres helyet.
Nos, mondja a prof. Ez az üveg az életünk. A nagy kövek az igazán fontos dolgok, mint az egészség, a becsület, a barátság, a szerelem.
A kisebb kövek a kevésbé, de szintén fontos dolgok, munka, hobby, közösségi munkák.
A homok az apróságok, szórakozás, buli, lógás.
Ha először a nagy dolgokra fordítunk figyelmet, akkor lesz időnk, energiánk a kisebbekre is, mint ahogy a nagy kövek után még fértek bele kisebb kövek, és homok. Ha azonban a homokot tettem volna bele először, akkor az mindent kitöltött volna, és semmi más, semmi fontos nem fért volna bele.
Ez a tanulsága ennek a példának.
A megilletődött csendet egy hallgató töri meg:
Professzor úr, megenged valamit?
Persze! Mondja kíváncsian a prof.
A hallgató kimegy a katedrára, fog egy sört, és beleönti az üvegbe. A homok elnyeli.
Megkérdezi: Érti valaki ennek a jelentését?
De még a prof. sem tud válaszolni.
Mire a srác diadalittas mosollyal: Bármennyire is tele van az életed, egy sör még biztos belefér.. :) ;)
